Kezdőlap

Van egy ESZKÖZ, ami a világon mindenkinek – végezzen akár fizikai vagy szellemi munkát, dolgozzon vezetőként vagy beosztottként, legyen vállalkozó vagy alkalmazott, fiatal vagy idős – a legfontosabb az életéhez, a tanuláshoz, a munkája elvégzéséhez vagy a szabadideje eltöltéséhez. Ez az eszköz pedig nem más, mint ÖNMAGA.

A legfontosabb eszköz Alexander-technikaAz eszköz elnevezés talán furcsa, mégis helytálló lehet, ha belegondolunk, hogy az ember a SAJÁT TESTÉN, SAJÁT MAGÁN keresztül képes csak megnyilvánulni.

Ha az ember TESTI-LELKI-SZELLEMI EGYSÉGE nem működik rendesen, akkor bármilyen más eszközt is csak “hibásan” vagy “hiányosan” működő önmagával azonos módon tud működtetni.

Minden ember számára  a legfontosabb tehát ÖNMAGA:

a  saját egészsége, mert saját maga által, magán keresztül valósít meg mindent, legyen szó a kapcsolatairól, munkájáról, szabadidejéről, azaz EGÉSZ LÉTEZÉSÉRŐL.

Alexander-technika

Alexander-technika: a HOGYAN technikája

Nincs (vagy alig van) olyan ember, akinek a munkája, vagy mindennapi tevékenységei hosszú távon ne hatnának ki egészségére. Ez az irodai munkát végzôkre éppúgy igaz, mint a fizikai munkásokra, a mûvészekre vagy bárki másra.

De még addig sem kell eljutnunk, hogy felnôjünk, vagy elkezdjünk dolgozni: az iskolapadban ülni vagy délután otthon hosszasan ücsörögve tanulni ugyanolyan megterhelő a testre nézve, mint a felnőttek ülőmunkája. (A “mobiltelefonozó testtartásról” nem is beszélve.)

Akik sokat ülnek, vagy sok egyforma mozgást végeznek, az eközben felvett egyoldalú testtartásnak köszönhetően gyakran szenvednek különböző (nyak, váll, kar, hát, derék és ízületi) fájdalmaktól. Ez az iskoláskorú gyerekekre éppúgy igaz, mint a felnőttekre.

F. M. Alexander már több mint száz éve felismerte ezeknek a  problémáknak az okait. Rosszul beidegződött mozgásmintáink, a diszfunkcionális testhasználatunk során megbomlik a fej, a nyak és a gerinc természetes kapcsolata, amely alapvetően befolyásolja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyt, az izmok megfelelő tónusosságát, az ízületek szabadságát. Külön gondot okoz, hogy általában nem vagyunk tudatában a hibás testhasználatnak, s ezért nem is változtatunk rajta.

Alexander kidolgozott egy olyan módszert, amelynek használatával az ilyen típusú fájdalom intenzitása alábbhagy, majd elmúlik, és ez az eredmény tartósan megmarad, ha továbbra is használjuk ezt a technikát.

Az Alexander-technika elsajátításának hatására könyedebbnek érezzük magunkat, és nagyobb összhangba kerülünk testünkkel. Ez a fizikai könnyedség erős hatással van arra is, ahogyan magunkat érezzük.  Ha feszültek, idegesek vagy levertek vagyunk, elkezdünk megnyugodni és derűsebben látni a világot. Általában véve elégedettebbek leszünk magunkkal, ami kihat a környezetünkre, ez pedig visszahat ránk.

A nyugodtságból pedig mentális hasznunk is származik: képesek leszünk tiszta fejjel végiggondolni döntéseinket, könnyebben kezelni a stresszhelyzeteket. Megértjük és megtanuljuk, hogy ha időt szánunk döntéseink meghozatalára, azzal valójában hatékonyabbá válunk, mert átgondoltabb, helyesebb döntéseket tudunk hozni. Ettől természetesen jobban érezzük magunkat, önbecsülésünk és magabiztosságunk is növekszik.

A fizikai és érzelmi jól-lét szellemi hasznokat is tartogat számunkra, hiszen megtapasztalhatjuk önmagunk létezésének örömét: mélységes békét és belső szabadságot érezhetünk. Ahogy F. M. Alexander megfogalmazta: birtokába kerülünk “legfőbb örökségünknek.”

Ezek után – Richard Brennan szavaival élve – “a kérdés tehát nem is az, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy Alexander-foglalkozásokra járjunk, hanem az:

MEGENGEDHETJÜK-E MAGUNKNAK, HOGY NE KEZDJÜK EL.”

 

Mi az Alexander-technika?

Az Alexander-technika egy olyan módszer, amelynek segítségével MEGTANULHATJUK

  • HOGYAN avatkozunk bele testünk természetes működésébe, amelyből testi-lelki megszokásaink kialakulnak
  • HOGYAN vegyük észre testi-lelki megszokásainkat:  rossz testtartásunkat, megfeszült izomzatunkat, szokásos reakcióinkat
  • HOGYAN kell működnie testünknek, ezáltal újratanuljuk használni azt úgy, hogy annak egyensúlya helyreálljon
  • HOGYAN tudunk a számunkra nem mindig legmegfelelőbb körülmények között is  a lehető legoptimálisabban, leghatékonyabban és a legkönnyedebben
    • ülni,
    • állni,
    • mozogni,
    • reagálni,
    • azaz: LÉTEZNI
  • HOGYAN lehetséges az, hogy testi és lelki megnyilvánulásaink elválaszthatatlanul összefüggenek egymással.

Az Alexander-technika használatának EREDMÉNYE,

  • HOGY fizikai megnyilvánulásainkban (mozgásunk, reakcióink) és lelki folyamatainban (stressz kezelése, gondolkodásmódunk) is képessé válunk a megszokott mód helyett új módon reagálni és cselekedni
  • HOGY megismerjük a tudatos választás lehetőségét, amelyet ezután minden helyzetben (a munkahelyünkön és a magánéletünkben is) használni tudunk
  • HOGY egy olyan módszert sajátíthatunk el, amelyet bárhol és bármikor – mindeféle segédeszköz vagy más személy közreműködése nélkül – csupán a saját figyelmünk által használni tudunk.

A technikán innen és túl

Gerincsérv, Alexander-technika és egy tányér húsleves

A napokban valaki azt kérdezte tőlem:
– Hogy gyógyítod magad az Alexander-technikával amióta tanítasz?
Hirtelen beugrott egy tányér húsleves képe, miközben annyit mondtam
– Sehogy. Addig sem gyógyítottam, amíg csak tanultam a módszert.
– Nem te mondtad, hogy már nem fáj a nyakad és a derekad sem, amióta alexanderezel?
– De, de az, hogy a fájdalmak elmúltak, “CSAK” egy “mellékterméke” a technika használatának.
Számtalanszor keveredek ilyen helyzetbe…

Kinek való az Alexander-technika?

Annak, aki érti, hogy a legfontosabb eszköze, saját maga! aki felismeri, hogy sokszor észrevétlenül kerül felesleges feszültségbe és válzoztatni szeretne ezen. aki észreveszi, hogy megszokásai hátráltatják a fejlődésben, esetleg fizikai vagy mentális problémákat okoznak. aki érti, hogy a gondolkodásunk hatással van a fizikai állapotunkra, és arra, hogy hogyan érezzük magunkat. aki szeretné teljesebben megélni a …

Névjegy

Balogh Diána

Alexander-technika-tanár

 

Balogh Diána Alexander-technika-tanár

Mint a számítógépes nemzedék példaértékű képviselője mintegy húsz évet húztam le székemen, mereven bámulva a monitoromat. Voltak ugyan váll, nyak és derék fájdalmaim (néha nem is kicsik), de én mit sem törődtem velük, nem értem rá ezekkel az apróságokkal foglalkozni. Amikor azonban azt éreztem, mintha a nyakam tövében egy hatalmas, fájdalmas csomó lenne, nem volt mit tenni, keresni kellett valamilyen megoldást. (Persze voltak más “apró” gondok is: ahányszor csak elfordítottam a fejem, a nyakam sisegő hangot hallatott, nehézkesen mozogtam, néha fájt a térdem, becsípődött a derekam… )

Korábban – egy általam nagyon tisztelt embertől, aki, hatvanon túl is,  akár 10-16 órát is eltölt állva napokon keresztül fáradtság nélkül, amikor előadásokat tart (és sokat tart, mert ez a munkája) – már hallottam az Alexander-technikáról. Azt mondta, hogy ő ezzel a módszerrel tanulta meg, hogyan kell mozogni fáradtság és fájdalmak nélkül. Gondoltam, én is kipróbálom.

Nekem már az első órám is hatalmas élmény volt, testileg és valahogy lelkileg is olyan könnyednek és szabadnak (nem találok kifejezőbb szavakat erre) éreztem magam, mint még soha. Az Alexander-órák során fantasztikus változáson mentem keresztül, és a tanulás egyre izgalmasabbá vált számomra. Felismertem, hogy az életem főszereplője (minden cselekvésem nélkülözhetetlen “eszköze”) igenis én vagyok, és az, ahogyan használom “magam” az életem minden területére hatással van. Ráébredtem, hogy semmi más nem kell ahhoz, hogy ez a használat megfelelő legyen, csak én, saját magam.

Észrevétlenül szűntek meg a problémáim: a nyakam sisegése, a fájdalmas csomó érzése hátul, a vállaim merevsége, derékproblémáim… Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nincsenek sehol.

A tanulás folyamata belső változásokat is hozott. Korábban nem tudtam nemet mondani, akkor sem, ha széthajtottam magam, hogy elkészüljek azzal, amit elvállaltam. Az előttem tornyosuló elvégzendő feladathalomtól folyton ideges, és türelmetlen voltam, mindig azt logisztikáztam, hogy lenne a legoptimálisabb, hogy mindenre jusson annyi idő, amennyi kell (gyerekek, háztartás, kert, munka, egyéb feladatok). Ha valamit csináltam, gondolataim már előrébb voltak, és azt terveztem, hogy mi lesz a következő lépés. Mostanra sokkal nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy ÉN irányítok. Én tudom, hogy mire vagyok képes, én döntöm el, mennyit vállalok, mert én ismerem a saját képességeimet, határaimat. És én adok magamnak is (mondjuk pihenésre) időt, ha éppen úgy érzem, hogy arra van szükségem.

Bár előtte furcsán néztem volna arra aki ilyet mond, talán még furcsákat is gondoltam volna, ám ma már tudom: nekem a legfontosabb az, hogy ÉN jól legyek. Testileg, lelkileg, szellemileg. Hiszen csak akkor tudok minőségi munkát végezni, olyan házastárs és anya lenni, akinek a társaságában a szerettei jól érzik magukat, vagy kellemes, igaz baráti kapcsolatokat kialakítani, ha testi-lelki feszültségek, fájdalmak nélkül élem a mindennapjaimat és ezáltal minden tevékenységemben fizikailag és a gondolataimmal is éppen ott tudok lenni, ahol akkor lennem kell: a pillanatban.

Élményeim és tapasztalataim annyira pozitívak voltak, hogy úgy döntöttem, Alexander-technika-tanár leszek, ezért elvégeztem a Budapesti Alexander-technika Tanárképző Iskolát.

A tanításban hihetetlenül izgalmas volt felfedezni azt, hogy minden ember más és más. Olyan egyediek vagyunk, akár az ujjlenyomatunk. Az Alexander-technikával mégis mindannyian megtapasztalhatjuk, milyen amikor – fájdalmak és feszültségek nélkül – szabadon “használjuk önmagunkat”. Csodálatos érzés.